Lövőpetri község az Északkelet - Nyírségben Kisvárdától 12 km-re található A tájegységnek ez a része az egyik legzártabb futóhomokos terület. A település egyutcás szalagtelkes útifalu; 1212-ben Zsurk határjárása során Petri néven jelenik meg először a forrásokban. A név személynévi eredetű, a latin Petrus-ból való Péter személynevünk -i birtokosképzős alakjából származik. Jelentése: a föld, a birtok Péteré.
Ez a névtípus a település XI-XII. századi alapítására vall. A lövő előtag kései eredetű a helynévben és a Nyírlövő mellett való fekvésére utal. A honfoglalás során a belső gyepű vonalán Petri lakóinak feladata a határ védelme volt. A besenyő eredetű Tomaj nemzetség birtokai Tornyos-Pálca és Lövő vonalán zárultak, Petri is ehhez a nemzetséghez tartozott. A középkorban királyi oklevelek folyamatosan említik a község nevét és a földbirtokost, Pető ispánt, akiről feltételezhető, hogy az őse volt a későbbi Petry de Lövey és Vitkay néven is emlegetett családoknak. Legnevezetesebb oklevelek: a Zsigmond korabeli perirat és tulajdonjogot igazoló oklevél. A XVIII. században kizárólag köznemesi családok alkották a falu népességét.
A kuruc korszak helyi eseményeit a községben keletkezett mondák is megőrizték. Ezek szerint a település határában magasodó Hárshegy Pethry Gáspár kurucainak volt a táborhelye. A kuruckapitány Lövőpetriből származott. A Hárshegy oldalában lévő üregek szolgáltak a harcosok búvóhelyéül. A monda szerint itt bujdosott maga Rákóczi is. A néphagyomány szerint a „hármas szőlőhegyben” rejtették el a fejedelmi család kincseit. 1782-85 közötti katonai leírásból kiderül: „hogy a helységtől nyugatra lévő rétek a mocsár miatt nagyrészt vizesek, mégis mindenütt - gyalog és lóháton egyaránt át lehet rajtok menni...A környéken a legmagasabb a Hársashegy, amelyről messzi vidéket át lehet tekinteni.” Ma a szabolcsbákai bekötőút mentén nem vizes a föld, sőt a legértékesebb termőföld itt található. 1893-ban Lövő-Petri körjegyzőségi székhellyé alakult, Nagy- és Kisbáka, valamint Lövő tartozott hozzá. Az I. világháborúban 10 lövőpetri hős áldozta életét, a II. világháborúból tizenkilencen nem tértek vissza. Nevüket a temetőben emlékmű őrzi.
A település első temploma 1786-ban épült, amelynek már harangtornya is volt, az építtető Petri Pethry Sándor. A faluban ma is álló református templomot Sesztina Jenő és neje Csanak Margit lövőpetri földbirtokosok építtették, 1907-ben. A görög és római katolikusok együtt emeltek templomot, melyet 1958-ban szenteltek fel. Napjainkban teszik le az új katolikus templom alapkövét.
A rendszerváltás időszakában a politikai változásokkal párhuzamosan a gazdaságban is módosulások történtek, az új korszak kezdetét jelezte, hogy hazánkban Lövőpetriben osztottak először földet 1990-ben.
Az elmúlt tíz évben a községi infrastruktúra jelenősen fejlődött, kiépült a vezetékes gázhálózat, a háztartások 60%-a telefonnal rendelkezik, felépült az új egészségügyi komplexum és a szolgáltatóház, megkezdte működését az öregek napközi otthona, megújult a község óvodája. Megalakult elsőként a községi Polgárőr Egyesület, majd az Önkéntes Tűzoltóság is.
Büszkék vagyunk a labdarúgó csapatunkra, mely a városkörzeti bajnokságon évek óta jól szerepel, s hasonló eredményt ér el az ifi csapat. Különleges, hogy az iskola leánycsapata több országos versenyen dobogós helyen végzett a női fociban is.
A közég lakóinak nagy többsége a mezőgazdaságból él, legjelentősebb agrárterméke a településnek a nyírségi alma és a dinnye.